2009.09.27. 10:02
Az utóbbi hetekben egy olyan gyakorlat ütötte fel ismét a fejét, amellyel én utoljára néhány éve találkoztam, és akkor már megfizettem a tanulópénzem.
Mert az ilyen munkák azok, akik mint egy vámos, állnak az utad mellett, és szedik a sápot, ami igen kellemetlen, főleg ha sokadszor próbálnak ugyanúgy lehúzni.
Ez a gyakorlat megrendelői részről ajánlatkérésként fut be, ami tök jó, mindenki szereti az ajánlatkéréseket, mert az már 50% üzlet - vagy bejön, vagy nem.
Ezek a kérések azonban általában úgy szólnak, hogy konkrétumok nélkül, de általuk meghatározott módon, rettentő szűk időkeresztmetszettel küldd el az ajánlatod, és csatolj hozzá tervet/terveket is. Szinte elmaradhatatlan mondat, hogy ha ebben sikeresen együtt működünk velük, akkor a további megbízások borítékolhatóak.
Pályakezdőknek könnybe lábad a szeme, ha ilyen sorokat olvashat, itt a nagy kiugrási lehetőség.
Én azt gondolom egy félkész, felületes dolgot senki nem szeret beadni sehová, és ebből nem is lehet lemérni, hogy milyen lesz az amit tényleg kellő ráfordított idővel, kellő információk birtokában el lehet végezni. Ha az alkalmasságot akarják ezzel felmérni, hisz senkinek nem mindegy persze mire szórja el a cég marketing keretét (na jó, van ahol mindegy) arra, ott a portfólió - abból meg lehet ítélni stílusban, felkészültségben megfelelő vagy-e a feladatra.
Mi ezzel a baj? Semmi, a tenderezés/tendereztetés megszokott dolog. Vannak zárt, meghívásos tenderek, és nyílt pályázatok egyaránt.
A különbség az, hogy TUDOM, hogy egy versenyen indulok, amelynek van egy kiírása, és mindenki ahhoz tartja magát. Itt most tekintsünk el a magyar pályáztatási szokásoktól, és a bundás kis barátainktól.
Tehát a önszántamból PÁLYÁZOK, feltudom mérni a kockázatát annak, hogy mennyi időt és energiát teszek bele egy pályázatba, mennyiért éri majd meg nekem az egész, és bízom a tisztességes versenyben. Mert egy pályázat összerakása idő, és az idő pénz, és még pénz is - ha nyomdában nyomtatni, postázni stb. kell.
Ami persze elég ritka, és manapság csak akkor pályázom, ha valami kihívást látok a dologban - akkor akár ingyen is, vagy ha elég jól csengő a kiírás vagy a kiíró.
Minden más esetben akkor van muti, hogyha már fizettél - tehát szerződéssel, előleggel indulhat a móka. Amióta ezt bevezettem, azóta nincs bedőlt üzlet, keserű szájíz, még akkor sem, ha esetleg menetközben derül ki, hogy nem egymást kerestük, bár az ilyen ritka. Ők is kaptak valamit, és én sem hidegvízért melóztam.
De a fent említett tanulópénz nem ez. Hanem az, hogy ezek a cégek mindezt a pályáztatást titkoltan, vagy burkoltan végzik - ergo nem azért kerestek meg, mert jó vagy, veled akarnak dolgozni, hanem mert potenciálisan előállíthatsz nekik egy verziót ingyen. Hasonlóan a fotópályázatok egy részéhez. Feleslegesen dolgoztatnak akár több tucat céget, vagy designert.
Mert az ajánlattételnek nem része az előtervezés. Az étteremben sem kapsz kóstolót, és a közértben sem egy fél kenyeret, vajon tényleg friss-e?
Tessék megmondani: ez van, több helyről kértünk be anyagot, vállalod-e így vagy sem?
De nem, jő a hallgatás, vagy a levél sokadik keresés után, hogy szívből sajnáljuk, de nem az Ön pályázatát választottuk. Milyen pályázat? WTF?
Ilyenkor volt, hogy úgy éreztem magam, mint a Tom és Jerryben, a Tom. Átbasztak, szamár vagy, iá-iá!
Aztán hogy-hogynem elkészül a cégnek valami, amiben nyomokban ott látod az ötleteid, de annyira nem konkrét, hogy perelhess, és valószínüleg a többi "pályázó" is így van vele, akik kilétét persze homály fedi.
Nem akarok senkit lebeszélni sem a pályázásról, sem a pályáztatásról - mindenkinek a saját döntése, milyen feltételekkel dolgozik. Van aki ezen nem akad ki, én igen.
Aki a gyakorolni szeretné milyen másokkal vívni egy jó melóért, vagy tisztességes módon pályáztatni designereket, annak ajánlom az alábbi oldalakat, nagyon jó gyakorló színterek. Persze ezeknek is megvan a hátulütője, de arról majd legközelebb :))
99designs.com
Crowdspring.com
fotó kredit: Mrs. Maze
Pár hete egy újságíró keresett meg a Maxima magazintól, aki cikket kívánt írni az internetről, közösségi oldalakról, és persze a Twitterről, mert az most divatos. 
Ha eddig érdekesnek találtad amiket írtam eddig a webdesignról, akkor jövő hét szombaton - 2009.10.10-én - a 
