Pár hete egy újságíró keresett meg a Maxima magazintól, aki cikket kívánt írni az internetről, közösségi oldalakról, és persze a Twitterről, mert az most divatos.
A hosszas, jó hangulatú telefonbeszélgetésünk után a cikk elkészült, és az eheti újságban "Könnyű rákattanni" címmel megtekinthető.

A könnyed témákkal foglalkozó női magazinoktól természetesen nem várható el, hogy bármely témának is a mélyére ássanak - nem ez a dolguk.

A cikkben érintőlegesen szó esik a blogoktól a Facebookig mindenről - aki eddig nem használta, sokkal okosabb nem lett tőle. Azt viszont eltudom képzelni, hogy a már meglévő tétova regisztrációkat valaki leporolja, és valóban használni kezdi ezeket a szolgáltatásokat - ha már a cikk eszébe juttatta...

Rajtam kívül még két másik blogggerlány - Rabbit, azaz Ihász Ingrid online médiatervező, és Zsibrita-Zámbori Zita dietetikus mesél az online életükről.

5 perc hírnév rovatunkat olvashatták!
És igen, tessék követni Twitteren, ha még eddig nem! Ha igen, erről már rég tudsz :))

Ha eddig érdekesnek találtad amiket írtam eddig a webdesignról, akkor jövő hét szombaton - 2009.10.10-én - a Joomla!Napon  élőben is meghallgathatod tőlem, mit gondolok a weboldal tervezésről.

Körülbelül egy órám (13:45-14:30 között) lesz arra, hogy ezekről beszéljek:

• A design kellék vagy eszköz?
• Gombhoz a kabátot? - A tervezés fázisai
• Legyél a látogatód! Felhasználóbarát webdesign
• Trendek 2009-2010

Talán még akad néhány hely, ha sietsz!

Természetesen nem csak a webdesignról esik majd szó - Tóth Tibor, Erdősi Gergő és Johan Janssens változatos előadásai elsősorban a Joomláról szólnak, Gombos Zsolt viszont a hatékonyságról, és az online marketing fontosságáról beszél azoknak akik ellátogatnak a CEU Konferenciaközpont Prága termébe.

Bővebben a Joomla! közösség hazai oldalán
 

Az utóbbi hetekben egy olyan gyakorlat ütötte fel ismét a fejét, amellyel én utoljára néhány éve találkoztam, és akkor már megfizettem a tanulópénzem.
Mert az ilyen munkák azok, akik mint egy vámos, állnak az utad mellett, és szedik a sápot, ami igen kellemetlen, főleg ha sokadszor próbálnak ugyanúgy lehúzni.

Ez a gyakorlat megrendelői részről ajánlatkérésként fut be, ami tök jó, mindenki szereti az ajánlatkéréseket, mert az már 50% üzlet - vagy bejön, vagy nem.
Ezek a kérések azonban általában úgy szólnak, hogy konkrétumok nélkül, de általuk meghatározott módon, rettentő szűk időkeresztmetszettel küldd el az ajánlatod, és csatolj hozzá tervet/terveket is. Szinte elmaradhatatlan mondat, hogy ha ebben sikeresen együtt működünk velük, akkor a további megbízások borítékolhatóak.
Pályakezdőknek könnybe lábad a szeme, ha ilyen sorokat olvashat, itt a nagy kiugrási lehetőség.
Én azt gondolom egy félkész, felületes dolgot senki nem szeret beadni sehová, és ebből nem is lehet lemérni, hogy milyen lesz az amit tényleg kellő ráfordított idővel, kellő információk birtokában el lehet végezni. Ha az alkalmasságot akarják ezzel felmérni, hisz senkinek nem mindegy persze mire szórja el a cég marketing keretét (na jó, van ahol mindegy) arra, ott a portfólió - abból meg lehet ítélni stílusban, felkészültségben megfelelő vagy-e a feladatra.

Mi ezzel a baj? Semmi, a tenderezés/tendereztetés megszokott dolog. Vannak zárt, meghívásos tenderek, és nyílt pályázatok egyaránt.
A különbség az, hogy TUDOM, hogy egy versenyen indulok, amelynek van egy kiírása, és mindenki ahhoz tartja magát. Itt most tekintsünk el a magyar pályáztatási szokásoktól, és a bundás kis barátainktól.
Tehát a önszántamból PÁLYÁZOK, feltudom mérni a kockázatát annak, hogy mennyi időt és energiát teszek bele egy pályázatba, mennyiért éri majd meg nekem az egész, és bízom a tisztességes versenyben. Mert egy pályázat összerakása idő, és az idő pénz, és még pénz is - ha nyomdában nyomtatni, postázni stb. kell.

Ami persze elég ritka, és manapság csak akkor pályázom, ha valami kihívást látok a dologban - akkor akár ingyen is, vagy ha elég jól csengő a kiírás vagy a kiíró.

Minden más esetben akkor van muti, hogyha már fizettél - tehát szerződéssel, előleggel indulhat a móka. Amióta ezt bevezettem, azóta nincs bedőlt üzlet, keserű szájíz, még akkor sem, ha esetleg menetközben derül ki, hogy nem egymást kerestük, bár az ilyen ritka. Ők is kaptak valamit, és én sem hidegvízért melóztam.

De a fent említett tanulópénz nem ez. Hanem az, hogy ezek a cégek mindezt a pályáztatást titkoltan, vagy burkoltan végzik - ergo nem azért kerestek meg, mert jó vagy, veled akarnak dolgozni, hanem mert potenciálisan előállíthatsz nekik egy verziót ingyen. Hasonlóan a fotópályázatok egy részéhez. Feleslegesen dolgoztatnak akár több tucat céget, vagy designert.
Mert az ajánlattételnek nem része az előtervezés. Az étteremben sem kapsz kóstolót, és a közértben sem egy fél kenyeret, vajon tényleg friss-e?

Tessék megmondani: ez van, több helyről kértünk be anyagot, vállalod-e így vagy sem?
De nem, jő a hallgatás, vagy a levél sokadik keresés után, hogy szívből sajnáljuk, de nem az Ön pályázatát választottuk. Milyen pályázat? WTF?
Ilyenkor volt, hogy úgy éreztem magam, mint a Tom és Jerryben, a Tom. Átbasztak, szamár vagy, iá-iá!
Aztán hogy-hogynem elkészül a cégnek valami, amiben nyomokban ott látod az ötleteid, de annyira nem konkrét, hogy perelhess, és valószínüleg a többi "pályázó" is így van vele, akik kilétét persze homály fedi.

Nem akarok senkit lebeszélni sem a pályázásról, sem a pályáztatásról - mindenkinek a saját döntése, milyen feltételekkel dolgozik. Van aki ezen nem akad ki, én igen.

Aki a gyakorolni szeretné milyen másokkal vívni egy jó melóért, vagy tisztességes módon pályáztatni designereket, annak ajánlom az alábbi oldalakat, nagyon jó gyakorló színterek. Persze ezeknek is megvan a hátulütője, de arról majd legközelebb :))

99designs.com
Crowdspring.com
 

fotó kredit: Mrs. Maze

Ismered ezt a típusú kommentelőt? Olyan, mint az elsőző. Ő az aki bármiről is legyen szó, benyögi, hogy ez fotosop - tehát kamu, nem igazi, megbuherált, torz, túl szép etc.
Akármilyen idegesítő is, azért sokszor igaza van.

Ma már nincs címlap agyonfotosoppolt celebek nélkül, de hát ilyen a tápláléklánc. Az újságnak kell az olvasó, aki ki van éhezve a tökéletes idomok látványára, a celebnek kell a hír, és persze a pénz, és a kollégának is kell a meló, aki digitálisan levágja a hájat és szarkalábakat.

Letöltés

Tavaly találkoztam ezzel a képpel először valahol, akkor valami hasonló mini méretben néhány hétig díszítette az asztalom - bár nem tudom minek, a háttérképeket naponta 2x látom, bebootolásnál, és amikor már szinte vakon este kinyomom a gépet.

Tehát örültem neki, tetszett, ez ilyen designer poén. Egészen elszántak a program eszköztábláját, vagy ikonkészletét is magukra tetováltatják.
És azt gondoltam: Ez fotosop!

Mert ilyen dobozszerű designt láttam már, és próbálkoztam pár évvel ezelőtt én is - portfoliót akartam csinálni belőle, de nem lett kész.
Ugye azt tudtad, hogy a designerek szinte folyamatosan portfóliót gyártanak, aztán egyik sem elég jó sosem :))

Aztán kerestem a képet pár hónapja egy posthoz pont jó lett volna illusztrációnak, de nem találtam sehol. Most ismét ráleltem, és megmondom őszíntén leesett az állam, amikor kiderült, hogy ez nem holmi PS babrálás, hanem igazi, kézzel épített, brutális méretű fotoshop.

Persze lehet azt mondani, hogy ugyanmár ez egy éve lejárt hír, meg ilyenek - de hogy mindenképpen elsüssek egy közhelyet, egy újszülöttnek minden vicc új.
A lányom például egy csomó óvosdás viccet tud már.

- Anya, mondok egy viccet, jó?

- Mondd!

- ......Zöld!

- ????

- Hihihihihihii.... és kuncog 5 percig

Nekem az ilyen kis kézművestábor szerű dolgok mindig nagyon tetszenek, remélem nem csak én nem ismertem a hátterét :)

A készítők galériája a Flickr-en: Art Snob Solutions
 

Előljáróban rögtön azzal kezdeném, hogy most nem védem a mundér becsületét - a designer sokszor hülye, velem is előfordult már, hogy a sitebuildből jött vissza a design, hogy ezt, meg azt még javítani kellene
Ez vagy a kevés információnak köszönhető, félreértések stb. vagy ha a megrendelő hirtelen finoman szólva koncepciót vált.
Amikor úgy döntöttem írok erről - sokan nem értik mi ez a közbenső folyamat, hol ér véget az én munkám, és hol kezdődik a fejlesztőé - gondoltam megkérdezek pár sitebuilddal foglalkozó szakembert is, hogy ne csak a designer oldaláról láttassam a folyamatot. Egy/másfél éve még én készítettem elő a saját munkáim, így általában tudom mit lehet és mit nem, de ma már csak tervezek.

Öt kérdés írtam össze, amit öt kollégának küldtem el, és nagyon jó válaszokat kaptam, olyan jókat, hogy elsőként vágatlanul azokat adnám közre, és én egy második részben írnék róla bővebben, hogyan is zajlik a design előkészítése (nálam).

A virtuális mikrofonnál Hutchington, Horváth Sebestyén László, dojle, Szabó Gábor és egy, a névtelenségbe burkolódzó nyilatkozónk.

Mindannyian végeznek(tek) sitebuildet, Hutchington és H. S. Laci webdesigner/sitebuilder kombó :), dojle kiemelte, hogy jó pár évig foglalkozott vele, mostmár inkább komplexebb feladatokkal foglalkozik: tanácsadás, cégvezetés (a Google magyar fórumában sokan sokat köszönhetnek neki), Gábor és Névtelen kollégákról nincs ennyi infóm, ők a twitteren jelentkeztek a felhívásomra - majd kommentben remélem többet megtudunk róluk.

1. mi a leggyakoribb hiba a designerektől sitebuildra érkező forrásokban?

Hutchington:
Sokszor az a baj, hogy a designerek olyan dolgokat álmodnak meg, ami nem, vagy csak nagyon nehezen valósítható meg, esetleg olyan megoldást kell alkalmazni hozzá, ami nem optimális, nem valid, vagy felesleges. Persze felmerül a kérdés, hogy ki szerint felesleges! Ezt úgy lehetne orvosolni, hogy vagy a designer megtanul sitebuildelni, vagy folyamatos konzultációban áll a sitebuilderrel/programozóval. (erről majd a következő válaszban)
"- Ezt lehet?
- Igen/Nem!"
Mivel én nem csak sitebuilder vagyok, hanem designer is ("megeszem azt amit főzök":), ezért ez a kérdés nem fenyeget. Tudom, mi az ami megvalósítható, és mi az ami nem. Harcolni csak a programozókkal szoktam.

Horváth Sebestyén László:
Tehát a fő hibák a tervezők részéről:
1. 90% felett van, amikor az esemény (hover) állapotokat elfelejtik megtervezni, jelölni,
2. Betűtípusok átgondolatlan használata (nem elterjedt fontokat mellékelni kell!)
3. Túl kötött a dizájn, tartalommal feltöltve az eredeti koncepció nem működik. Gondolok itt pl. a címsorok, menüpontok, termék nevek hosszára, amikor az adott szöveg a már nem fér el az eredeti terv szerint. Sortörések, többsoros címek esetén bedől a koncepció. Ez elkerülhető, ha pl. a megrendelővel előre egyeztethető a tartalom, vagy annak lényeges elemei.
4. Rendezetlen, áttekinthetetlen forrásfájl - tessék használni a ps, vagy a fw rendezési lehetőségeit! És a layer126 nem túl beszédes elnevezés... Koncepció nélküli méretek.
5. Sok előnnyel jár valamelyik grid szisztéma használata - ettől még nem kell, hogy nagyon szögletes legyen az oldal.

Egy átlag weboldal két-három-öt féle oldaltípusból áll (landing page, tartalom, stb...), ez általában egy fájlban kényelmesen elfér. Az egyes blokkokat (header, footer, content) célszerű mappákba rendezni, a layout állandó elemeit külön, és az eltérő elemeket szintén. A mellékelt leírásban lehet az oldal felépítéséről némi segítséget adni, esetleg a megrendelőnek készített jpg nézeteket mellékelni.

dojle:
Többször megesett, hogy olyan grafikai elemek, logók is kerültek az arculatba, amelyek aztán hasznavehetetlennek bizonyultak és az adott elem kivétele után a design összhatása is romlott. Konkrét példával élve, pl. betett egy szép nagy Twitter logót - mert miért ne, az most trendi -, de a weblap megrendelője nem igazán szeretett volna csiripelni, ezért teljességgel feleslegessé vált ez az elem.
Aztán vannak olyan esetek, amikor a designer megalkotja a szeleteket is a grafikai állományban. Ez többnyire jó, de vannak olyan esetek is, amikor a HTML + CSS logikus felépítésétől teljesen elütő módon képzeli el a grafikus a szeleteket: pl. egy szeletre vesz kattintható és nem kattintható elemeket, színátmenetet összetesz fix elemmel, stb.
Az is szokott galibát okozni, ha a designer egyedi betűtípusokat használ. Tudvalevő, hogy az ilyeneket a weblapon szövegként lehetetlen megjeleníteni, hiszen nem tudhatjuk, hogy ki milyen betűtípus készlettel látogatja a weboldalt. Megoldás lehet, hogy az egyedi betűtípusokat képként hagyjuk az oldalban (persze csak a fontosabbakat, a szövegeket orbitális hiba lenne így hagyni) - de ekkor meg jön a SEO szaki, aki érthető okokból mindent szövegesen szeretne látni.

Szabó Gábor:
Ahol én fejlesztek, szabadúszóként, leggyakrabban a grafikus valamilyen DTP (nyomdai) oldalról érkezik, a látásmódja is mint egy nyomdászé. Nem pixelben, hanem mm-ben gondolkozik, kifutóról beszél, ilyen-olyan betűtípusokat használ, a forrásfájl pedig a legváltozatosabb. Az összes létező professzionális grafikai program saját fájltípusával kellett már találkoznom. Néha-néha van egy-két jobb grafikus, aki valamennyire sejti, hogy mi az a web, velük könnyebb dolgozni.

Névtelen:
A legtöbb bosszúságot nekem az Untitled fájlok, és névtelen Photoshop rétegek okozzák. Valamint a százféle fontkészlet, ami vagy nincs meg, vagy nincs benne ékezet. Olyan is sokszor előfordul, hogy egyszerűen nem lehet visszaadni kódból azt ami a terven van. Túl sok effektezést, átmenetet tartalmaz, ami sok képet és nagy fájlméretet eredményez.  

2. szerinted hogyan lehetne javítani a designer - sitebuilder - fejlesztő kommunikáción?

Hutchington:
Mindenképpen szükség van egy projektvezetőre, aki összefogja a bandát, és felelősen tud dönteni, meghallgatja a feleket, és egy objektív szakmai döntést tud hozni, az elején felállított célok(pl.: legyen felhasználóbarát, legyen olcsó, legyen gyorsan kész) alapján, ezáltal nem azon dől el a kérdés, hogy kinek van kedve megcsinálni, vagy hogy ki kelt fel bal lábbal aznap. Mindenki maradjon a saját hatáskörében, és a programozó ne szóljon bele abba hogy az ott miért piros.

Horváth Sebestyén László:
A designer - sitebuilder - fejlesztő kommunikációnak a jó dokumentáció, egységes koncepció az alapja, ha mindenki egyértelműen átlátja, mi a cél, és persze nem akar önálló utakon járni. Fontos a megvalósítandó megoldásokat átbeszélni, különösen a dinamikus elemeknél (galéria, lapozó effektek, stb...), érdemes már e tervezés közben egyeztetni a sitebuilderrel, ha ez megoldható. Mindenképpen jó ha van egy személy, aki az egész munkát átfogja, átlátja, döntéseket hoz. Egy jó csapat ma már öt tagú, marketing, seo, grafika, sitebuild, programozás - enélkül nehéz sikert elérni. Ha valaki egyszemélyben ért mindenhez, az nem ért semmihez.

dojle:
Egyrészt a legszerencsésebb, ha ezen személyek már régebb óta ismerik egymást, egymás munkamódszereit. Az sem árt, ha mindegyikük elérhető rövid időn belül. Sokszor az akadályozza a munkát, hogy egy-egy rövid kérdésre, kérésre a másiktól hosszú idő múlva érkezik meg a válasz. Mégis, azt mondom, hogy mivel a legtöbb esetben a megrendelő mondja ki a végső szót, az sem árt, ha egy-egy fontosabb lépés előtt mindhárman azonos véleményre jutnak és ezt képviselik a weblap tulajdonosa felé.

Szabó Gábor:
Meg kellene értenünk egymást. A grafikus legtöbbször nem foglalkozik vele, hogy pixelekre tervezek, de nem is érdekli! A legrosszabb, ha elkezdem magyarázni, hogy mi a különbség és hogy kellene esetleg a grafikai tervet átadnia, akkor ő oktat ki engem, hogy 10 éves tapasztalata van és nehogy én mondjam már meg, amúgy egy weboldalt ő is képes összedobni, nem érti mi ezen a nagy szám.

Névtelen:
Az van, hogy tök más nyelvet beszélünk. A grafikusoknak jó lenne ha lenne némi alap html képzettsége, akkor nem terveznének annyi baromságot! Kevesebb ősz hajszálam lenne! Némelyik még egy űrlappal sem bír el, hogy mi a checkbox meg ilyenek!

3. sokszor előfordul, hogy a tervek nincsenek köszönőviszonyban sem a kész honlappal. neked mi a tapasztalatod, min csúszik ez el?

Hutchington:
Pontosan az előző kérdésen. Nincs megfelelő kommunikáció a kivitelezők között, tehát ha a programozó/sitebuilder úgy ítéli meg, hogy nincs kedve megcsinálni, akkor nem is lesz megcsinálva.

Horváth Sebestyén László:
Amikor a terv és a végcél nagyon eltér egymástól, annak tapasztalatom szerint a fő oka, hogy a grafikai terv nem "életszerű", tehát tartalommal feltöltve (lásd első kérdéskör, 3. pont) használhatatlanná válik. Ekkor a megrendelő, és a sitebuilder elkezdi gyúrni az anyagot, hogy valami működő koncepció legyen a végeredmény.

dojle:
Tapasztalatom az, hogy a probléma forrása a designer és a sitebuilder részéről is keresendő.
Egyrészt, bizonyos designereknek fogalma sincs a weblapokról (sok olyan grafikussal találkoztam, aki pl. a nyomdaiparból, offline grafikai stúdióból érkezett, vagy épp a megrendelő haverja és ezért ő rajzolja meg a honlapot), ezért olyan átmeneteket, egymásba olvadásokat és egyéb látványos, de amúgy HTML+CSS segítségével igen nehezen megvalósítható elemeket tervez, amelyek aztán azt eredményezik, hogy elég erősen megizzad a sitebuilder, mire valami hasonlót kap, mint amit a terveken elképzelt a grafikus; és a böngészők közti kompatibilitásról még nem is beszéltem.
Aztán persze gyakori az is, hogy a sitebuilder hanyagságból, vagy épp oda nem figyelés miatt, de leginkább a "művészlélek" hiánya miatt lehagy fontos elemeket, egy-egy lekerekítést, kis vonalat - amitől a weboldal már máshogy néz ki és ezt a grafikus rögtön kiszúrja, míg esetleg a sitebuilder csak legyint, hogy "az nem is annyira fontos". Pedig hogyne lenne fontos ...

Szabó Gábor:
Szerintem ez a megrendelő miatt van. Sajnos a megrendelők 90%-a nem tudja mit szeretne. A grafikus rajzol neki valamit, aztán addig beszélik, amíg nem tetszik a megrendelőnek. Aztán ahogy készül a lap, látja a megrendelő, hogy miket felejtett el, de akkorra már a grafikus ki van fizetve, ő már nem fog csak úgy rajzolgatni neki plusz menüt, aloldalfejlécet, boxsablont. Így aztán legtöbbször ezeket már én rajzolom a minták alapján, teszem ahová kell, tehát a végén tényleg nem lesz a grafikai tervvel köszönőviszonyban a kész oldal.
Néhány grafikus pedig képes olyan elszállt terveket rajzolni, amiket lehetetlen leprogramozni. (Nekem.) Ezeket mind-mind lebutítva készítem el.

Névtelen:
Egyértelműen a designeren! A web nem papír, ezt kéne már megérteni!

4. mi az amitől könnyebb és gördülékenyebb lenne a munkád?

Hutchington:
Azt hiszem, ez a fentiekből sejthető. Ha van egy személy, aki összefogja, mindenki boldog.

Horváth Sebestyén László:
egyértelmű méretek, fontok, dinamikus megoldások korrekt tervezése, dokumentálása. A terv mellé adott leírás sokat segít, a sitebuilder sem gondolatolvasó.
 
dojle:
A grafikus ismerje legalább alap szinten a weboldalak felépítését, a megvalósíthatóság határait és ennek megfelelő tervet tegyen le az asztalra.
A megrendelői oldalnak inkább nem is mondanék túl sokmindent, de egyet biztos üzennék: az egyszerűbb néha sokkal jobb és használhatóbb.

Szabó Gábor:
Ha csak egyfajta fájltípusban kapnám meg a grafikai terveket. Ha nem lenne négyféle (egzotikus) betűtípus egy grafikai tervben. Tényleg már csak kötözködés, de lehetne RGB-ben az átküldött anyag, nem CMYK-ban. És szegény ne küldjön már nekem egy jpg-et, hogy ez egy html hírlevél lesz.

Névtelen:
Egy normális projekt menedzsertől, de az is ritka, mint a fehér holló!

5. Én úgy látom a sitebuild lassan tényleg egy külön szakmává válik és a jó sitebuilder nagyon keresett. Mit mondanál annak aki ezt az ágat választja, mik a piaci követelmények jelenleg?

Hutchington:
Úgy gondolom, hogy nem elég csak a(z) (x)HTML és CSS ismerete, illik hozzá ismerni valamilyen egyéb kliens oldali scriptet, pl. JavaScript-tet, és ebből is valamilyen library-it, pl. jQuery. Jó ha ismersz template rendszereket, mint pl. a Smarty, vagy a Zend Framework template rendszer, és nem árt ha ismered az ingyenes rendszerek pl. WordPress, Joomla, Drupla stb. Persze itt még megjegyezném, hogy a(z) (x)HTML és a CSS ismerete nem azt jelenti, hogy FrontPage-ben valaki egy wysiwyg szerkesztővel össze tud rakni egy oldalt!

Horváth Sebestyén László:
A sitebuild már valóban külön szakmává vált, másutt front-end developer néven is emlegetik. A szükséges tudásanayag elsősorban html-css-javascript, valamint grafikai szoftverek (ps, fw) használata, és persze a fejlesztői eszköztár, de ez egy külön postot megér. Fontos ismerni az alkalmazott nyelvek szabványait, azok határeseteit, és különböző böngészők működésbeli sajátosságait, hackelési lehetőségeit. Kell még némi usability és seo alapismeret, mérési megoldások, és persze a szerver oldali nyelvek alapjaival sem árt tisztában lenni. Az elterjedt template megoldások, és néhány cms ismerete is fontos. Sokoldalú ismeretek, és folyamatos fejlődés szükséges, naponta jelennek meg új megoldások, érdemes naprakésznek lenni. Előny a jó kommunikációs készség - a sitebuilder tartja szinte a legtöbb résztvevővel a kapcsolatot.

dojle:
Valóban, külön szakmává válik, mert a megrendelők egyre igényesebb grafikát szeretnének, ugyanakkor a grafikus munkáját látva még azt mondja a megrendelő, hogy "igen, látom, hogy jó lesz", de aztán jön a sitebuilder, aki összerakja a weboldal sablont a grafika alapján - a megrendelő itt már elveszti a fonalat, mert ugye ez már a weblap készítés kevésbé látványos része kívülről, s jönnek a kérések, hogy akkor ugyanezért a pénzért még a sitebuilder(!) fejlessze le a weblap motort, a blogot, a képgalériát, stb. Magyarán ahogy a designer és a sitebuilder egyre inkább külön szakmává válik, úgy a sitebuilder és a fejlesztő egyre inkább ugyanazon személy lesz.
A fentieket látva és tapasztalva az új kollégáknak csakis azt tudom tanácsolni, hogy folyamatosan fejlesszék magukat, értsenek egy kicsit a grafikai programokhoz is, de adott esetben a PHP látványától se riadjanak el.

Szabó Gábor:
Jelenleg a legfontosabb a böngészőfüggetlen megjelenítés! Ez egy nagyon jó alap, utána jöhet a szabványokra való figyelés (HTML, XHTML, CSS validatorok használata) Nagyon jó plusz a keretrendszerek ismerete, esetleg a Javascript, php, mysql kódok olvasásának képessége. Megkerülhetetlen a Google Maps API kódok legalább olvasása. Ezen képességekkel már lehet találni kifejezetten sitebuild munkákat.

Névtelen:
Sima HTML és CSS tudással ma már nem sokra mész, Javascript, jQuery, ilyenekkel tudsz pénzt keresni.

Nagyon köszönöm a válaszokat srácok! :) Folyt. köv.

Még mindig nem tudod mi az a sitebuild, ki az a sitebuilder?
Kérdezz, vagy mondd el Te is a véleményed a kommentben!

(fotó kredit: glennz store)